A pickup kategória térnyerése talán csak azok számára érthetetlen, akiknek még nem volt szerencséjük hosszabb időt eltölteni egy olyan autóval, ami tulajdonképpen az élet minden területén képes helytállni. A legyőzhetetlenség, a megkérdőjelezhetetlen biztonság, vagy éppen a határtalan szabadság illúziója ugyanis olyan egyveleget képez, ami gyorsan elragadja a négykerekűek szerelmeseit.
Csakhogy az alapvetően munkaeszköznek készült terepjárókkal akad egy kis probléma. Nevezetesen, hogy a terhelhetőség és a tartósság kulcsát is magával hordozó, viszonylag egyszerű konstrukciókkal számos kompromisszumot kell kötnünk a mindennapok során, ami elsősorban a hátsó futómű kérlelhetetlenségében érhető tetten. A nagy teherbírást szavatoló laprugók ugyanis rakomány nélkül a far pattogásához, erős rázkódásához vezetnek, ez pedig a személyautókat is kiváltani hivatott típusok esetében erősen rombolja a komfortérzetet.
Ez a momentum az Amaroktól a Navarán át a Rangerig minden modell esetében ellehetetlenítette azt, hogy minden fenntartás nélkül a platóra dobjuk a batyunkat, hogy aztán esendő személyautóinkat a hátunk mögött hagyva cowboyok módjára vágtassunk a naplementébe. A Toyota Hilux azonban mindeddig elkerülte a szerkesztőségünket, így nem tudtuk megállni, hogy az új Corolla bemutatója során rá ne vessük magunkat a hátsó sarokban veszteglő japánra.
A konkurensektől elvonatkoztatva a vonzalom oka lehetett volna a határozott fellépést ígérő külcsín is, jóllehet, az ellenlábasok között már többen is inkább képesek reprezentációs célok betöltésére. Sekélyes és közhelyes elvárásaink hallatán a borostás rajongók bizonyára felkacagnak, mégis tagadhatatlan, hogy a pickupok között a csillogó krómozás vakítása ugyanolyan fontos, mint a dagonyán való átgázolás képessége.
Azok, akik csupán a divat miatt voksolnának a Hiluxra, bizony az utastérben is csalódni fognak, ott ugyanis hideg és rideg műanyagok fogadják a szemlélődőket. Ezt persze egy pillanatig se tessék éles kritikának tekinteni, ha létezik ugyanis kategória, ahol még a Toyota is képes lépést tartani az innovációkkal, az éppen a pickupok szegmense lenne. Az érintőképernyős központi rendszerhez ugyanis tolatókamera csatlakozik, a hat hangszóróval dübörgő szórakoztató berendezés USB adathordozóról játszhatja le kedvenc zeneszámainkat, s SMS-ek kezelésére alkalmas Bluetooth kapcsolaton keresztül is telefonálhatunk.
Nagyobb baj, hogy a vezetői ergonómia finoman szólva sem tökéletes, hiszen a volán a márkától megszokott módon szűk határokon belül állítható, s esetünkben még a sportosnak titulált, feláras ülések sem adjusztálhatóak magasságukban. Emiatt aztán szokatlanul alacsonyan, a kormánykeréktől az ideálisnál egy kevéssel távolabb ülünk, igaz, némi megszokás után még ez is megbocsátható a Hiluxnak. A kompromisszumkészségre szükség is lesz, hiszen a terepre hangolt kormánymű közúton igencsak túlszervózottnak hat, a tengelye körül 3,6-et forduló volán közvetlensége pedig hagy kívánnivalót maga után. Az ötfokozatú váltó pontosságát a szegmensben alig érhetné kritika, csupán a kapcsoló hossza okoz némi bizonytalanságot, ám a kezelőszerv mégis könnyedén, egy-egy kisebb akadó ponton átgördülve jár a kulisszájában.
A Toyota irányíthatóságától és kezelhetőségétől mindezek fényében egy pillanatra sem kell megijednünk, a tekintélyes méretekkel büszkélkedő terepjáró forgalomban való terelgetése még kezdők számára is igazi gyerekjáték lenne – a volán ugyanis "egyujjas", a karosszéria beláthatósága pedig a nagy tükröknek is köszönhetően kifogástalan.
Motorháztetőnk alatt ezúttal egy 2,5 literes, négyhengeres dízelmotor lapul, ami 3400-as fordulaton 144 lóerős teljesítménnyel szolgál, miközben 1600-as és 2800-as főtengelyfordulat között 343 Nm-es nyomatékkal sanyargatja az abroncsokat. A 13,3 szekundumos sprintidő, vagy éppen a 170 km/órás végsebesség persze nem ad okot a csodálkozásra, de a Hiluxnak nem is a száguldozás tudományában kell remekelnie. A hidegen kissé kulturálatlan erőforrás már az alapjárat közelében is könnyedén elbír a majd’ kéttonnás terepessel, ami egyébiránt fékezett utánfutón 2500 kg-ot is elvontat, s közel 900 kg-os hasznos terhelhetőséggel büszkélkedik.
Az igazi tűzijáték persze csak terepen kezdődik, ahol a 212 mm-es hasmagasság, a 30 fokos első-, a 22 fokos hátsó-, vagy éppen a 25 fokos rámpaszög megteszi a magáét. A leginkább lenyűgöző adat egyébként a (15 colos kerekeken) 49 fokos oldaldőlésszög, amit bizony kevesen mernek majd a gyakorlatban is kipróbálni. Egy szónak is száz a vége, ahova józan életű vezetők elmerészkednek majd, ott a tengelyek közötti zárható differenciálművel és a lassító áttétellel a Toyota is boldogulni fog.
Laza talajon az élmények fő forrása a hátsókerékhajtás marad, ami a nagy nyomatékkal karöltve minden szabad területből igazi játszóteret varázsol. A határtartomány közelében és ingerlés nélkül persze erősebb oldaldőlésre és jótékony alulkormányozottsági hajlamra számíthatunk, ami csak a flúgos futamok során torkollik a far elpattogásába.
Ezzel vissza is tértünk a sokat sejtetető bevezető rész utalásához, a Hilux futóművének hangolása ugyanis kiemelkedik a konkurensek sűrűjéből, az ugyanis terheletlenül sem túlságosan kemény vagy rázós, azaz tesztünk tárgya már valóban képes lehet a személyautók nyugdíjazására. Különösebb megfontolást már csak a biztonság témaköre érdemel, hiszen az elektronikus menetstabilizálónak is köszönhető aktív biztonság felzárkózása ellenére a létravázas konstrukció még a hat légzsák dacára sem teheti a passzív biztonság éllovasává a tömegével/lendületével védekező japánt.
Az 1968 óta több mint 13 millió példányban gazdára lelt típusnak persze vannak további tagadhatatlan erényei. Megtörtént eset, hogy Afrikában kalandozó kollégánkat egy szafarira vetette a sors, ahol a szoros egymásutánban várakozó Toyoták között akadt egy foghíjas parkoló, ahol egy olajfolt éktelenkedett. A túra vezetője utóbb elmondta, hogy a Hiluxok mellett megpróbáltak a flottában egy legendásan strapabírónak titulált Defendernek is esélyt adni, a brit azonban a vártnál gyorsabban adta fel a harcot. Márpedig az afrikai járműpark nem hazudik, ott ugyanis a megbízhatóság olykor élet és halál között is döntőbíra lehet. Ez pedig olyannyira így van, hogy értékesítő barátunk arról is beszámolt, hogy a fekete kontinensre exportáló arab kereskedők Budapesten is képesek ölre menni egy-egy 2-300.000 kilométeres futásteljesítményű példányért, melyek odaát még többször ennyit hagynak majd a hátuk mögött.
Az értéktartással kapcsolatban tehát nem lehetnek fenntartásaink, a hosszúra tervezett élettartam és a mérhetetlen "igénytelenség" alapján pedig célszerűbb az üzemanyagköltségekre koncentrálnunk. Nos, a gyártó vegyes üzemben 7,3 literes átlagot pedzeget, ami természetesen ezúttal is némi optimizmust sejtet. Megijedni azonban nem kell, több ezer kilométeres, sokrétű tapasztalatok alapján ugyanis átlagosan 9,1 liternél nem kér többet a 2,5 literes dízel, s ezt tesztünk is alá tudta támasztani.
Forrás: autopult.hu
Pick-up bérlés
Pick-up bérlés Budapesten és országosan. Pickup bérlés vadászathoz. Pick-up bérlés erdészeti munkához Pick-up bérlés nehez megközelíthető tanya bejárásához
