Gyors egymásutánban érkezett a Fiesta-orrú haszonjármű család első két tagja. A kisbusz változat topmodelljét hasonlítjuk össze a régóta gyártott Fiat Scudo kilencüléses változatával,
amely egyébként megvehető Citroënként (Jumpy) és Peugeot-ként (Expert Tepee) is.
Akárcsak a Volkswagen a Transporternél, a Ford is kétfelé választotta a haszonjárműre épülő utasszállítóit. Van a Kombi, ami a munkásbuszt takarja, ebből nincs Titanium kivitel, és sok kiegészítő, vagy csak felárért. És persze kicsit fapadosabb. A másik verzió a Tourneo, ami leginkább családi vagy kiránduló kisbusz, ha az embernek sok barátja, nagy családja van.
Kívülről nézve egyelőre szokatlan az új orr, nekem tetszik, van akinek nem. Ami nem tetszett, az a hátrafelé szűkülő ablaksor, ami kissé bunkerszerűvé teszi a kocsit. Erre még rá is tettek egy lapáttal, mert a tolóajtókon lévő oldalablakokat is áttervezték. Így egy pár centire kibillenthető kis lyuk lett, amin levegő nem sok jut be, így értelme sincs. Egyetlen előnye, hogy nem olyan nagy katasztrófa, ha nyitva felejtjük, ellentétben a többin lévő elhúzhatóval. Egyszer igazán feltalálhatnák a leereszthető ablakot a hátsó utasoknak is, hely lenne neki az ajtóban.
A motorja a háromféle variáció (100, 125 és 155 lóerős) közül a legerősebb volt. Itt látszik a fejlődés, már egész halk, autópályás tempónál is. Bezzeg a régi jó Mk5-ös: a harmadik utcából megismerte az ember, hogy egy Transit jön. A szent ECO gomb itt is megvolt, ez minden beinduláskor aktív, ami a stop-startot és a 110 km/órás végsebességet eredményezi. De akárcsak a teherautóban, ebben se igazán érzékeltem értékelhető megtakarítást a 110 és a 130-as tempó között. Egyébként vegyes üzemben 8,6 litert fogyasztott, ami egy ekkora doboztól nem rossz.
A motorral csak egy bajom volt, de ez majdnem minden mai dízelre igaz: alul semmi ereje, a parkolóházba is alig tudta magát felvonszolni kettesben. A 128 lovas Fiat Scudo Family motorjának sokkal kellemesebb a járása, fokozatkiosztása, és a 30 ló se hiányzott. Ha meg igen, még mindig választhatjuk hozzá 163 lóerős motort.
Mindkét kocsiban magasról tekintjük át a tájat, de az olasz autóban kicsit személyautósabb a sofőr pozíciója. A vezetőnek a Scudóban és a Tourneóban jó dolga van, kényelmesen elérhetők a kezelőszervek, jó a kilátás és kényelmes az ülés hosszú távon is. A Fordnak régebben kiváló tükrei voltak, ezen az alsó holttérkizáró rész valahogy félre volt pozicionálva, tolatáskor nem nagyon láttam benne a kocsi alsó sarkát.
Az új Fiestás beltérben a műszerfal környékén nem sok tárolóhely van. A kedvencem az akár kétliteres palackot is befogadó zseb a műszerfal két szélén. A Fiatnál sincs gond az apró vackok elrakása kérdésében, csak a palackoknak nem sikerült helyet találni, az oldalzsebek falai kicsit alacsonyak, könnyen feldől bennük az üveg. Viszont míg az olasz buszban még a fejünk fölé épített kis rekeszek ajtajai is felnyitva maradnak, addig a németeknél csak két kézzel lehet használni a műszeregység felett lakó tárolót.
Imáink meghallgattattak, és végre a Ford is használható ülésrendszerrel jött elő. Igaz, ez a Scudóban már hosszú évek óta így van, míg a régi Transitokban emelgethettük a kényelmetlen, 80 kilós padokat. Immár 2/3-1/3 arányban dönthető, hajtogatható, könnyedén kivehető itt is. Így a felirat is már csak 50 kilóra figyelmeztet a dupla padnál, amit már tényleg ki tud kapni két ember.
Viszont a csomagtérben vannak még hiányosságok. Míg a Fiatban kemény csomagtértakaró van, amit ráadásul szükség esetén akár az oldalajtókig kihúzhatunk, a Fordban nyoma sincs ilyesminek, még az extralistán se. Így bármit is rakunk oda, jól látható. Gyakorlatilag csak akkor kapunk komolyabb méretű zárt helyet a kocsiba, ha az első utasülés dupla, mert az abban lévő üregbe befér mondjuk két hátizsák. Persze, ha sok csomag van, ez sem megoldás, marad a takaró és a remény, hogy nem törik fel a kocsit.
A másik furcsa hiányosság a Ford kisbuszánál, hogy a hátsó hűtés/fűtés megmaradt a régi, vagyis a sofőr csak nehézkesen hátranyúlva, a plafonon tapogatva tudja kezelni. És automata klíma egyáltalán nem rendelhető hozzá, ellentétben a olasz/francia modellel, amiben még elölről vezérelhető háromzónás rendszert is kaphatunk.
Mindkét modell a hosszabb tengelytávval érkezett, így kiderült, hogy a Ford az 530 centivel 20 centit ver rá a Scudóra, tengelytávban pedig 30-at. Ebből adódóan a lábtér a kritikus helyen, a leghátsó utasoknál pár centivel nagyobb a Tourneóban, bár a Fiatban sem volt rá panasz. Magasságban nincs lényeges különbség, kétméteresek, így tetőcsomagtartóval más esélytelen a parkolóház, így is érdemes az antennát leszedni.
A Ford Tourneo Titanium felszereltséggel, a legerősebb 155 lóerős motorral 10 440 250 forint listaáron. Egy ehhez illő fullos Scudo, a 163 lóerős Executive kivitel 9 259 950. Az ilyenek, mint a parkradar, a tempomat, dupla fűtés/hűtés, rengeteg légzsák, isofixes ülések már mindkét gyártónál alapból járnak. Az extralistán látszik meg igazán a korkülönbség, hiszen a Fordhoz rendelhetünk például adaptív tempomatot vagy tolatókamerát, navit. Cserébe a Fiatban van háromzónás automata klíma és rendelhetünk bele szintszabályzós légrugós futóművet.
Nekem a Fiat Scudo valamivel barátságosabbnak és kényelmesebbnek tűnt, családi használatra talán szerencsésebb választás. A Ford Tourneót nagyobb lábtere (a csomagtérben nincs nagy különbség) és a csomagtakaró hiánya miatt inkább gyakran cserélődő csoportok szállításához használnám.
Forrás: totalcar.hu
