Sokszor használom az igásló kifejezést a tesztek során, mégis talán ez az első alkalom, amikor a szóban forgó négykerekűre tökéletesen illik a jelző. Kényelemre szabott bőrülésekhez, vaskos hangszigeteléshez szokott kívülállóként próbáltam objektíven értékelni a dolgos mindennapokat szolgáló Citroen Berlingo áruszállításra termett verzióját.
A PSA nem most kezdte az ipart, a francia konszern rengeteg tapasztalattal rendelkezik ezen a területen, a 2CV típushoz már 1951-től készültek furgonná alakított verziók. A hagyomány később sem szakadt meg, az általunk ismert Berlingo/Partner páros 1996-ban indult története során mindig akadt a kínálatban dobozos kivitel.
A tapasztalatra szükség is van, hiszen itt nem lehet két új választható kárpittal, és három új fényezéssel lenyűgözni a vásárlókat. Kőkemény praktikum kell, alacsony fogyasztással, fenntartási költséggel társítva.
Ezeknek az elvárásoknak megfelelni korántsem egyszerű, pláne, hogy a konkurencia szintén a mesteremberek munkaeszközre szánt pénzére ácsingózik.
Így a Berlingo sem ad a feltűnésre, ez is csak egy fehér hasáb a sok közül, bár a hűtőrácson terpeszkedő hatalmas márkajel megkönnyíti a beazonosítást. Oldalról a vaskos sárvédőívek jelentenek támpontot, ezen felül minden elem a költségcsökkentésről árulkodik, az első-hátsó lökhárítók és a visszapillantó tükrök műanyag elemei nem kaptak fényezést.
Nyilván, aki szűk városi utcákon lavírozva fog csomagot szállítani azt a legkevésbé zavarja mindez. Neki a belső fontos, a mozgó munkahely, ahol hosszú órákon át kénytelen termelni a fejére mért GDP adagot. Szerencsére a Berlingo belső nem gátolja, sőt segíti ezt a tevékenységet. A rideg, kemény műanyagok csak előnyt jelentenek, nem gond, ha elkenődik az ebédre gyártott szalonna katonák zsírja, vagy festékpor ül a műszerfalra, mivel minden elem könnyen tisztítható.
A menetlevelet, szódás flakont, és egyéb létfenntartó eszközöket könnyen elnyeli a rendelkezésre álló rekeszhad. A fontosabb papírok a vezető előtti tárolóba kerülhetnek, de akad hely az ülések alatti fiókokban, vagy a jobboldali kétrészes kesztyűtartóban. Ha mindez nem lenne elég, az öblös tetőpolc tényleg bármilyen kacatot eltüntet.
A Berlingo eredetileg három személyes, de ezt kihasználni csak közeli kapcsolatban álló kollégák esetén javasolt, vagy mire a helyszínre érkeznek, nullára csökken a munkamorál. A ledönthető középső ülés inkább adminisztrálásra, evésre használt asztalként tölti be funkcióját.
Pozitív apróságként említhető meg, hogy az utasoldali légzsák kikapcsolásával nincs akadálya a gyerekülés behelyezésének, így ha családi fuvarnál kell bevetni a kocsit, akkor is megbirkózik a feladattal. Kényelmünket USB-ajzattal ellátott rádió, és manuális klíma szolgálja, a biztonságot pedig kipörgésgátló és tolatóradar. Utóbbi lenne a leghasznosabb kiegészítő a Berlingóban, kár, hogy a pár ezer kilométert futott tesztautóban már nem működött a berendezés, ok nélkül, állandóan sípolva jelezte, hogy valamihez vészesen közel értünk.
A tükrökben messzire nyúló fehér oldalfal, előttem erősen döntött szögben álló kormány, lában szinte rálóg a pedálokra, tehát az üléshelyzet tipikus teherautós, de szerencsére hosszú távon sem válik kényelmetlenné, vagy csak az egyéb befolyásoló tényezők miatt nincs idő erre koncentrálni.
Mert befolyásoló tényező akad, főleg az erős zaj formájában. A lemezelt oldalfalak minden apró neszt felerősítenek, főleg üresen zavaró a dobhártyánkat ostromló hangkáosz, amit még az orrban morgó 1.6 literes turbódízel motor is tetéz. Igaz, a zajon túl minden dicséretet megérdemel a dízel-kerregő.
A változó geometriájú turbóval szerelt motor 114 lóerővel, és 240 Nm nyomatékkal segíti a cipekedést, így a Berlingo kikerül a reumás teknősök kategóriájából, az egyenletes teljesítmény leadásnak köszönhetően a váltót ritkán használva követhetjük a forgalom ritmusát.
Terhelten keveset futva, javarészt városban használva 6.5 literes átlagot produkált a Berlingo, ami dicséret a PSA dízelének, igaz kérdés, hogy milyen értéket produkálna rakománnyal teletömve, egy zaklatott munkanapon.
Mert rakományt, azt pakolhatunk bőven, a Berlingo fara két szabvány méretű raklapot könnyedén elnyel, és ha a magasságát is kihasználjuk egészen 3.7 köbméternyi teret tölthetünk meg. A bejutást egy oldalajtó, és a kétszárnyú hátsó ajtó garantálja. Utóbbiak egy könnyű mozdulattal 177 fokig nyithatóak, ha a helyzet úgy kívánja.
Ha a szállításra szánt tárgy hosszabb, mint 1.8 méter, akkor sem kell kétségbe esni, ekkor lehet bevetni a Berlingo csodafegyverét, a zsiráftetőt. A csatos bambik módjára könnyen nyitható műanyag fedéllel lehetővé válik hosszabb tárgyak szállítása, csak a mélygarázsba hajtva nem szabad elfeledkezni róluk.
Általában az autók tesztelése sem egyszerű feladat, hiszen egy hét kevés megismerni a típus igazi használati értéket. Ez egy munkára termett furgon esetén hatványozottan igaz, esély sincs, hogy szimuláljuk a valós használat körülményeit.
Ezért ha valaki nálam tudakolná, jól választ a Berlingóval, nem tudnék határozott választ adni. Népszerűsége valószínűleg nem véletlen, bár körbelengi a francia autókat sújtó előítélet, amit a tolatóradarnál tapasztalt hiba ebben az esetben tovább fokozott.
Annyi biztos, hogy a Berlingo ezzel az 1.6 literes dízelmotorral kitűnő párost alkot, és felára sem túl combos a 90 lóerős kivitelhez képest. Előbbi 4.826.000 forintért, utóbbi 4.908.550 forintért áll munkába, ha a bruttó árakat vesszük számításba.
Forrás: vezess.hu
