Az elmúlt két hétben birtokba vettük a Ford legkisebb és az egyik legnagyobb haszongépjárművét, a Fiesta Van-t és a mindenki számára jól ismert igavonót a Transitot. Mindkét jármű kevés emberi lény szállítására, de annál több csomag, doboz, láda, hordó és bármilyen más rakomány befogadására alkalmas, amit csak megkívánhat a szükség.
A Fiesta két személyes, de nem azért mert valami sport kupéról vagy kabrióról van szó, hanem a két első ülés mögött egy ráccsal elválasztott rakodóteret találunk (1m3 térfogattal) ami egészen az autó végéig meg sem áll, ezzel teret adva az üzletkötőknek, területi képviselőknek esetleg cégvezetőknek, hogy a termékmintákat vagy egyéb holmijukat szépen be tudják pakolni a félig kárpitozott raktérbe. Picit azért én sajnálnék nagyon koszos dogokat belerakni, mert könnyen összekenődik a kárpit, ide is tökéletes lett volna egy olcsó műanyag borítás.
Az 1,4 literes TDCI motorral szerelt, Trend felszereltségű modell volt nálunk és azt kell mondjam, hogy bizony telis-tele van olyan megoldásokkal amik igazán megkönnyítik a vezető életét és valóban csak a munkára kell koncentrálnunk benne. Megtalálható itt Bluetooth kihangosító és audió rendszer, tolatóradar, klíma, multikormány, esőérzékelős ablaktörlő és a központi zárral összehangolt automatikus tükör behajtás is. Azonban azt tudomásul kell vennie egy vállalkozónak, mert ilyen autókat ritkán vesznek magán személyek, hogy ezek a kényeztető extrák bizony súlyos összegekkel dobják meg az autó árát és nem biztos, hogy akarjuk mi azt, hogy egy kizárólag munkavégzésre használt autót ennyi extrával pakoltassunk tele és 500.000.- forinttal többet adjon ki érte. Inkább hajtogatom kézzel a visszapillantót és használok fülest a telefonáláshoz. Viszont van egy dolog amit mindenképp kérnék bele, az pedig a tolatóradar, ugyanis ezekből a zárt, dobozos vasakból igen csak nehézkes hátranézni tolatáskor.
Miután sikerült telepakolni a rakteret nehéz dolgokkal és kellően elfáradt a kezünk, igazi felüdülés beülni és tekerni a kormánykereket. Annyira finoman és könnyen dolgozik a szervó, hogy már kicsit zavart is, hogy a Corollámba miért nem ilyen. A futómű is kellő visszajelzéseket ad nekünk de nem azon a nyakszaggató módon, ugyanis elég lágyra sikeredett, ami persze ismét csak a kényelem érzetét fokozza. Sportos élményre ne számítsunk, de ez nem is arra való, hogy sodródjunk egyik kanyarból a másikba, mert még összetűrjük az árút és magunkat is. A váltó katonásan teszi a dolgát semmi extra, a fokozatok nem rövidek, szerethető és egyszer sem kapcsoltam félre. Ami még inkább fültől-fülig mosolyt húzott az arcomra, az 5,6 literes vegyes fogyasztás! Ez a szám igazi zene egy vállalkozó füleinek, pláne ilyen üzemanyagárak mellett.
Alighogy visszavittem a Fiestát, már pattantam is bele a három személyes, dobozos Transitba, abból is a közléptengelytávos és középmagas kialakításúba. Számomra igen csak furcsa volt a magasság, hiszen nem sűrűn vezetek ekkora böszme jószágokat, majdhogynem tériszonyom támadt. :) Kimondottan élvezetes volt viszont, hogy az összes többi autó eltörpült hozzám képest és biztonság érzetem sokszorosára nőtt egy személyautóhoz képest. A 2,2-es TDCI motor szépen kerregett és úgy húzta a kasznit mint megbokrosodott lovak a szekeret. Érezni lehetett, hogy így üresen igen csak megállja a helyét ha piros lámpától való kigyorsítóáról van szó és egyébként is. Maradjunk annyiban, hogy egyszer sem maradtam szégyenben. A gyors kanyarbevételekkel ebben a kategóriában bizony már nagyon kell vigyázni. ESP ide vagy oda, egy ilyen magas felépítmény bizony könnyen felbillen és csak pislogunk majd, mint béka a miskolci kocsonyában.
Mikor kezdtem megszokni az érzést és hajnalban kenyeret szállító sofőrnek érezni magam, jobban szétnéztem, hogy mi is vesz körül a fülkében. Az anyagok minősége és praktikussága pont olyan amilyennek lenniük kell egy teherautóban, könnyen tisztíthatóak. Telefonos kihangosításra itt is van lehetőségünk és tempomatot is kaptunk. Azonban van egy gomb, ami mindentől fontosabb és az ECO felirat van felvésve rá, ami az economy azaz a gazdaságos üzemmódot jelenti. Ebben az üzemmódban aktiválódik a start-stop rendszer és a végsebességünket is leszabályozza 115 km/órára ezekkel segítve a takarékosabb közlekedést. Ennek bizony meg is van a látszata hiszen a durván 700-800 kilométeres út alatt az átlagfogyasztásunk 8,2 és 8,5 liter között mozgott. Itt most dobnék egy nagy WÁOW-ot ha nem haragszotok!
Akinek nincs fűthető garázsa és a szabad ég alatt pakol a tudja, hogy reggelente mekkora szívás a fagyos szélvédő letakarítása, de ebben a Transitban ez sem lesz probléma, hiszen fűtőszálas szélvédőt kapott a kicsike, de ez a megoldás megtalálható a Fiestában is. Aztán a tolatás megkönnyítését szolgálóan van itt tolatóradar és kétfelé osztott visszapillantó tükör is. Mindkettőért dobok egy imát most a Fordnak, nagyban megkönnyítették a városban való parkolásomat.
Üres raktérrel és rossz minőségű úton, ami Magyarországon bizony akad bőven, iszonyatosan pattog az egész autó és hamar el is fáradtam, mert az ülést az Istennek nem tudtam megfelelően beállítani magamnak, pedig még pumpálható deréktámasz is volt. Na de ne ebből induljunk ki, hiszen ha egy ilyen autóval sokáig üresen szaladgál az ember az már régen rossz és vagy elviszi a bank vagy pedig kénytelenek leszünk eladni. Szóval pakoljuk csak jól tele ha van mivel és induljunk el a felkelő nap fényébe, hogy akár kettőt is tudjunk fordulni még aznap.
Forrás: http://gazmegfek.vateraauto.hu Szerző:
